A hipertérugrás szabályai

Számomra zavaró a hipertérugrás szabályainak állandó megerőszakolása. A leges legelső film egyértelműen lefekteti ezeket a szabályokat: meg kell várni, míg a számítógép kiszámolja a koordinátákat, különben belerohanhatnak egy csillagba vagy egy "hasonlóan barátságos űrtárgyba". A könyv még azt is hozzáteszi, hogy ki kell jutni a bolygó gravitációs mezejéből ahhoz, hogy ez működhessen. Azt is megtudjuk, hogy ha valaki fénysebességre kapcsol, akkor gyakorlatilag nem lehet követni, vagyis megmenekült az üldözői elől.

Nekem ebből az jött le, hogy Lucas annak idején úgy találta ki ezt a fénysebességgel utazást, hogy:

- a hiperűr valamiféle elszeparált, alternatív tér, ami egy előre meghatározott útvonal az űrhajó számára (vagyis a pályája során kikerüli a bolygókat, csillagokat, szupernovákat, tehát kell hozzá egy igazi világtérkép is)
- ezért "nem lehet csak úgy hiperűr-sebességre kapcsolni", ezért éri meg várni a koordinátákat még akkor is, ha 3 csillagromboló akar elkapni a Tatuin felett,
- előbb el kell jutni a Tatuin feletti nyílt űrbe, nem lehet egyből Mos Eisley-ből fénysebességgel indulni
- minden űrhajónak, ami fénysebesség felett halad, saját külön hiperűrje van, ezért nem lehet követni (vagyis nincs olyan, hogy a galaxisban egy időben fénysebesség felett haladó űrhajók szembetalálkoznak egymással a hipertérben, vagy akár egymást kergetni tudják)
- összegezve: aki a hiperűrben tartózkodik, az a normál térben tartózkodók számára mindenféle szempontból elérhetetlen (és most ne jöjjön senki az Interdictorokkal, '77-ben sehol sem voltak)

Az azután következő részben Han mégis ész nélkül rángatja a fénysebességre kapcsoló kart, pedig nem 3, hanem csak 1 romboló üldözi (meg egy szakasz TIE-vadász), később pedig már zárt hangárból indul! Az ellenállók X-szárnyúi ugyanazon hipertéren belül haladnak, és még rádiózgatnak is a normál térbe.... Cassian pedig még a légkörben kapcsol fénysebességre, Bodhi szintén hipertérből rádiózik normál térbe.
:D

A fantasztikus filmekben mindig vannak tudománytalanságok, ez a műfaj része. De ha valaki kitalálja, hogy az általa elképzelt világ milyen szabályok mentén működik, akkor azokat később ne rúgja fel!

Lásd még: A Terminátorban megtudjuk, hogy időutazásra csak élő szövet (vagy legalábbis élő szövettel borított halálosztó gép) képes csak, ezért érkeznek ruhátlanul és fegyvertelenül. Terminátor 2-ben ezzel szemben rögtön egy mimetikus polialoid érkezik a jövőből, akin aztán egy fia élő szövet sincsen. Vissza a jövőbe: az időutazáshoz nyolcvanvalahány mérföld per óra sebesség kell (a nemtudomhány gigawatton kívül), de a második rész végén Doki egy helyben állva repül vissza a vadnyugatra... Szóval én valami ilyesmit érzek ezzel a fénysebességre kapcsolással is. Első filmben kellenek a szabályok, de a folytatásban már unalmasak, csak korlátozzák a szárnyaló képzeletünket, inkább ignoráljuk őket!