A Kerrigan-Peterson interjú

A HoloNet Krónikák című rádióműsor keretében 2018. augusztus 19-én Tamás, Ede és jómagam óriási élménnyel gazdagodtunk: élő Skype-kapcsolatot létesítettünk Richard Kerrigannel, A Birodalom visszavág vizuális effektusainak egyik kameramanjával. Az angol-magyar fordítást Barcs Endre vállalta, s a kellemes vasárnap délelőtti csevej alatt csak úgy repült az idő. A tízpercesre tervezett interjú észrevétlenül duzzadt háromnegyed órásra. Ráadásul Richard meglepetéssel is készült: meghívta a beszélgetésbe Lorne Petersont is, a Csillagok háborúja filmek egyik fő modellépítőjét.

A beszélgetés 5 nappal később került adásba, s a felvételt még maga Kerrigan is megosztotta a Facebookon. A rádióban augusztus 24-én sugárzott anyag természetesen átesett némi vágáson, ezáltal vált hallgathatóvá. Én azonban úgy érzem, hogy érdemes a társalgás teljes tartalmát közzétenni, mert van még benne érdekesség. Az alábbiakban a teljes beszélgetés olvasható, a saját fordításommal, az egyes megszólalások közti magyar-angol / angol-magyar tolmácsolások kihagyásával.

Csongor: Itt van Richard Kerrigan.

Richard: Igen, itt vagyok.

Endre: Ó, helló! Örülünk, hogy beszélhetünk Önnel, innen Magyarországról. Látom Önt…  Jó… Hárman ülünk a mikrofonnál. A két barátom magyarul fog kérdéseket feltenni Önnek, és jómagam, Barcs Endre fogom fordítani Önnek angolra.

Richard: Kivel beszélek most?

Endre: Parancsol?

Richard: Ki beszélt most?

Endre: Lefordítom a kérdéseket angolra Önnek.

Richard: Értem, de ki vagy? Mi a neved?

Endre: Andrew Barcs.

Richard: Andrew… Barcs…

Endre: Oké? Andrew. Ez könnyű.

Richard: Szia, Andrew!

Endre: Szia.

Richard: Nálam van kép. Nálatok is van kép?

Endre: Pillanatnyilag nincs kép nálunk. Én látlak téged, de te nem látsz bennünket sajnos.

Richard: Nem.

Endre: Ez a mi technikai hiányosságunk, bocsánat.

Richard: Nincs egy kamera ott alul? Nincs egy videokamera alul, amire rá tudtok kattintani? Nálam van.

Endre: Nem, mobiltelefont használunk. A mobiltelefonunkról hívtunk fel, és nincs rajta kamera.

Richard: Ó. Az enyém kicsit máshogy működik, de.. tiétek a pálya, kérdezzetek!

Endre: Oké. Szóval a barátaink mindjárt bemutatkoznak. Magyarul teszik majd fel a kérdéseket, amiket aztán lefordítok neked angolra. Arra kérlek, hogy rövid választ adj, vagy ha hosszú a válaszod, akkor három-négy mondatonként tarts szünetet, lefordítom magyarra, és mehetünk tovább. Megfelel így neked?

Richard: Persze. És most már látlak.

Endre: Oké, ez az egyik barátom, ez nem én vagyok.

Richard: Hogy s mint?

Csongor: Szia!

Endre: Oké, megkérem a barátaimat, hogy tegyék fel az első kérdést.

Ede: Először mutatkozzunk be!

Csongor: Nos, Mr. Kerrigan, Csongor vagyok. Azt hiszem, ez a név kissé nehéz lehet Önnek. Törökül sólymot jelent. Én vagyok az, aki.. tudja… Tamás és én is hívtuk Önt ebbe a műsorba.

Richard: Szóval te vagy az, akivel üzengettünk egymásnak, ugye?

Csongor: Igen, a Messengeren. Én vagyok az.

Richard: Oké, jó.

Csongor: És nagyon örülök, hogy láthatom élőben, és hogy elfogadta a meghívásunkat. Szóval nagyon boldog vagyok. Képzelheti.

Richard: Ugyan már!

Ede: Tehát, az én nevem Horváth Ede. Én vagyok a rádiós srác. Tisza Rádió Plusz, ez a neve a rádiónak, egy kisváros internetes rádiója. Nagyon szeretjük a Csillagok háborúja filmeket. És nagyon köszönjük, hogy…  öö.. bocsánat, az angolom elég gyenge.

Richard: Jobb, mint az én magyarom.

Megjelenik Tamás is a képernyőn.

Richard: Próbáld úgy helyezni a kamerát, hogy az arcod középen legyen, új srác!

Csongor: Tamás, csak a homlokodat látjuk.

Endre: Emeld magasabbra, mert csak a fejed búbját látjuk! Úgy-úgy!

Richard: Igen! Még! Még! Így már jobb.

Tamás: Mr. Richard Kerrigan, a nevem Bozsó Tamás.

Ede: Thomas.

Richard: Thomas.. Na, uraim, jöhetnek a kérdések.

Csongor: Felteszem az első kérdést, de magyarul. Mr. Kerrigan, emlékszik-e az első napjára A Birodalom visszavágból?

Richard: Ó, nagyon jól emlékszem rá. Építészetet tanultam, és diploma után pár évig ez is volt a munkám. De aztán rájöttem, hogy ez nekem nem tetszik, és úgy döntöttem, hogy inkább filmeken akarok dolgozni. Szóval kiléptem a munkahelyemről, és biztonsági őri munkát vállaltam egy öreg ipari épületnél, amit tévéstúdióvá alakítottak. A film-bizniszben a legelső munkám Van Nuys-ban volt. Szóltak, hogy segíthetnék kipakolni minden felszerelést, amit a Csillagok háborújához használtak, aztán dobozokba rakni őket, felrakni a teherautókra, és elvezetni a teherautót Észak-Kaliforniába. Ennyi, ez volt a meló. Hat hétig tartott, végigcsináltam, aztán…

Endre: Oké… oké.

Richard: Ó, ezt mind le kell fordítanod, igaz?

Endre: Persze, persze.

Richard: Bocsánat… Igen, emlékszem arra napra.

Tamás: Szeretném megkérdezni akkor Mr. Kerrigant, hogy a filmezéssel hogyan került kapcsolatba még annak idején.

Richard: Az első munkám a felszerelés szétszedése volt. És amikor kiléptem az ajtón, egy fickó, Richard Edlund, újabb munkát ajánlott. Megkérdezte, van-e kedvem elköltözni Los Angelesből Észak-Kaliforniába, hogy a Csillagok háborúja következő részén dolgozzak. Szóval választhattam: biztonsági őr maradok, vagy egy nagyszabású filmen dolgozok. A nagyszabású filmet választottam. Ennyi.

Csongor: Ez egy igen jó sztori! A következő kérdés, hogy… Mi a kedvenc filmje, Mr. Kerrigan, amin valaha dolgozott? Nem Star Wars film, bármi más.

Richard: Van pár… Szellemirtók, Az igazak, 2010 – A kapcsolat éve, abban csak egy kicsit voltam benne, a vége felé…  Különböző filmek voltak, tudod, néha jó élménnyel gazdagodsz egy rossz filmen, máskor rossz tapasztalatot élsz át, de a film jól sikerül. Szóval.. ezek voltak a nagyobbak, de igazán a Power Rangersen szerettem dolgozni. Három és fél éven át foglalkoztam vele. Évi 1600 trükkfelvételt csináltam, jó móka volt.

Tamás: Mr. Kerrigantől szeretném megkérdezni: az egyik kedvencem, az Executor modellről tudna-e mesélni, hogy esetleg a gyártási folyamat mennyi ideig tartott, illetve esetleg költségekről tudna-e mesélni? Köszönöm.

Richard: Tudod, mit? A modellekkel kapcsolatos kérdéseket tartogasd a végére! Szóval ha az Executort szeretnéd, arra is sort kerítünk a végén, oké?

Endre: Oké, oké, így lesz.

Csongor: Mr. Kerrigan, kíváncsi vagyok, hogy ismeri-e az új Star Wars filmeket, vagy egyáltalán nem is érdekli Önt.

Richard: Igen, szerintem kicsit egyenetlen a színvonaluk. Úgy értem, amióta eltértek George elképzelésétől, azóta kicsit már más az egész. George-nak volt egy víziója egy család történetéről, ami egy igen erőteljes, Shakespeare-i történet volt. De a Disney gyorsan akar filmeket készíteni, és egy csomó pénzt keresni, szóval... A legutóbbi viszont tetszett, nagyon.

Ede: Bocsánat, nekem lenne egy kérdésem. Akkor ezek szerint hiányzik valami abból a fajta szellemiségből, ami az eredeti filmekben volt?

Richard: George előkészített egy történetvonalat, ami előre vetítette, hogy mi történik a következő filmekben. A Disney nem így működik. A Disney a rossz úton halad. Szóval, érted, ha lecsupaszítjuk a dolgokat, a pénzcsinálásra megy ki az egész, minden a pénzről szól, a Disney egy vállalat. George-nak ez a szívügye volt, Joseph Campbell munkásságára támaszkodott, és tanulmányozta a mitológiát. Na, ez már nem történik meg; ami most van, az már inkább videojáték.

Ede: Köszönöm, uram.

Csongor: Az imént említette, Mr. Kerrigan, hogy az utolsó film tetszett. Az a Solo volt?

Richard: Tessék? Ó, Solo? Nem, a Solo nem tetszett. Volt valami még a Solo után.

A képernyőn kívülre fordul.

Melyik volt a legutóbbi film? A legutóbbi Star Wars film.

Visszafordul a kamerához.

Ő az asszisztensem, Lorne.

Megjelenik a képen Lorne Peterson, Richard átadja neki a székét.

Endre: Micsoda meglepetés, micsoda meglepetés!

Lorne: Tulajdonképpen én vagyok az inasa.

Endre: Ön az inas!?

Csongor: Micsoda csodás meglepetés!

Lorne: Mondjátok a neveteket!

Endre: Andrew Barcs vagyok.

Lorne: Melyikőtök a sólyom?

Csongor: Én vagyok a sólyom.

Lorne: A tollaid nélkül vagy itt, de örülök, hogy megismerkedtünk.

Csongor: Én is örülök.

Lorne: A mi neveink nem jelentenek semmit.

Richard: Az enyém azt jelenti, hogy oroszlán.

Lorne: Oroszlán? Oké. Az enyém nem jelent semmit. A nevem Lorne.

Csongor: Igen, épp ma délelőtt láttam egy dokumentumfilmet, Ön is szerepelt benne, most pedig Önnel beszélgetek, ez hihetetlen! Ezt nem hiszem el!

Lorne: Fiatalabb voltam?

Csongor: Igen, egy fiatalabb kiadás volt, de Ön volt az.

Lorne: Oké.

Endre: Oké, tehát Önnek is feltennénk néhány kérdést, ha…

Lorne: Hoztam magammal valamit.

Endre: Mi az?

Megmutat a kamerának egy idomtalan tárgyat.

Csongor: Egy aszteroida!

Lassan mozgatja a levegőben.

Lorne: Aszteroidák haladnak el…

Ede: Egy aszteroida A Birodalom visszavágból.

Csongor: Ez fantasztikus!

Lorne: Akárhogy is, nem sok maradt meg ezekből.

Csongor: Csak ez az egy?

Lorne: Én voltam a modellépítő műhely vezetője, magam is készítettem modelleket.

Endre: Ez az Ön munkája? Ön készítette ezeket a modelleket? Az összeset? Ön alkotta meg őket, vagy csak elkészítette őket?

Lorne: Én, ööö.. Nos, megalkotni és elkészíteni ugyanaz. Arra gondol, hogy én terveztem-e őket? Joe Johnston volt a művészeti vezető. Ő tervezte őket. Ugyanakkor, egy kicsit mindketten benne vagyunk. Tudja, mind a művészeti vezető, mind a modellépítő alakít azon, hogy milyen lesz a végleges kinézet.

Csongor: Feltehetek egy kérdést, Mr. Peterson? Ez egy rádióműsor, ahová most belecsöppent. Úgy vélem, be kellene mutatnunk Önt valahogy a hallgatóinknak, mielőtt folytatnánk a beszélgetést.

Lorne: Persze.

Endre: Tehát bemutatkozhatna néhány mondatban a magyar rádióhallgatóknak.

Richard: Rólad van szó. Mutatkozz be!

Lorne: Ó! Oké. Ööö... Sziasztok! Üdvözlök mindenkit Magyarországon. A nevem Lorne Peterson. Én voltam a Csillagok háborúja sorozat és számos más film modellépítő műhelyének a vezetője. 1975-ben kezdtem a munkát, Karácsony környékén. Akkor még csak huszonéves voltam.  Ha kérdést szeretnétek feltenni, emeljétek fel az ujjatokat, hogy tudjam, hogy kérdés következik!

Endre: Oké, úgy lesz.

Ede: Oké, Csongor, akkor kérdezzél!

Csongor: Hú! Öööö.. Először gondolkoznom kell. Még mindig le vagyok döbbenve.

Endre: Nekem van kérdésem. A modellekről. Melyik a kedvenc modellje? Olyan sok modellt tervezett és készített. Melyik ezek közül a kedvence?

Lorne: Ez elég könnyű kérdés ahhoz, hogy csak annyit mondjak: az Ezeréves Sólyom. Az első modellek között volt, amin dolgoztam.

Ede: Bocsánat, ezt csak magyarul teszem föl, hát a jó Isten áldja meg érte. A kedvenc űrhajóm.

Endre: Miért volt ez olyan érdekes ez a modell? Korábban nem voltak ilyen fajta modellek, vagy az emberek még nem láttak ilyen fajta űrhajókat?

Lorne: Nos, az első néhány hónapban meg kellett mutatnom, hogy össze tudok rakni érdekesen kinéző űrhajókat. Aztán nekem kellett kidolgoznom a hajó hátsó részét, ahol a hajtómű van, meg a ventilátorok. Úgy néznek ki, mint ha karburátorok és motor alkatrészek volnának. Erre kértek meg először. Amikor ezzel kész lettem, az eredmény nagyon tetszett mindenkinek. Úgyhogy megkértek, hogy a homokkúszón is dolgozzak. Aztán TIE-vadászokon és X-szárnyúkon is. Szóval én lettem az az ember, akire a különféle hajtóművek részletes kidolgozását bízták rá.

Endre: Hány modellt tervezett vagy épített?

Lorne: Hát, úgy 35 évig dolgoztam különféle filmeken. A Poltergeisttől kezdve A Karib-tenger kalózaiig mindenfélén.

Ede: Hadd kérdezzem meg, hogy amikor egy ilyen feladatot kapott, akkor hogy jött létre? Tehát leült, és rajzolt egy karikát, aztán na ez lesz a TIE-fighter, vagy hogy? Hogy jön létre egy ilyen hajó?

Lorne: Tudjátok, Joe Johnston, a művészeti vezető az, aki a rajzokat készíti. Ez általában egy egyszerű rajz. Egy csomó egyszerű rajz. El kell mondjam nektek, mennyire.. ööö… Van egy történet, amiből megértitek. Kis adagokban mesélem, hogy le tudd fordítani. Egy nap George Lucas betért a modellműhelybe. És azt mondtam magamban: „Na most megkérdezem tőle, hogy mit szeretne az űrhajókkal kapcsolatban.” De már vagy hat hónapja dolgoztunk rajtuk. Minden tetszett neki. Szóval feltettem neki egy kérdést. Azt kérdeztem: „Hogy szeretnéd ezt, hogy szeretnéd azt?” Ő pedig így felelt: „Hm. Ez a ti dolgotok. Úgy csináljátok, ahogy akarjátok.” Egy film készítésében sok ember vesz részt. Több száz ember. A rendezőnek nincs ideje arra, hogy minden részletre odafigyeljen. Olyan embereket alkalmaz erre, akikben megbízik. És ha egyszer készítesz valamit, ami miatt aztán megbízik benned, majd készítesz még egy dolgot, ami tetszik neki, és ami miatt továbbra is bízik benned, akkor azt mondja: „Oké, már tudod, hogy mit is akarok, folytasd tovább, csináld ugyanígy!” Tehát onnan kezdve nem kell foglalkoznia minden kis részlettel.

Csongor: Úgy tudom, Mr. Peterson, hogy Guatemalában Ön volt az őrszem. A lázadó őrszem. Ez igaz?

Lorne: Igen. Hárman mentünk Guatemalába. A stúdió nem fizetett volna többet. Azt mondták, csak három embert fizetnek.

Tamás: Mr. Peterson, szeretném megkérdezni tőle, hogy a csodálatos modelleken, amiket építettek, illetve ő is épített, hagyott-e valamilyen jegyet. Névjegy esetleg, írtak-e rá valamit?

Lorne: Igen. Több alkalommal is elhelyeztük a neveinket is, meg egyéb dolgokat is kicsi helyiségekben. Például az Ezeréves Sólyomban van egy helyiség a pilótafülke mögött, amiben van egy csomó személyes dolog. Sőt, van egy kis Playmate poszter is, mint ha az lenne Han Solo irodája hátul, vagy ilyesmi. De miniatűr méretben, körülbelül ilyen magas a lány. A filmben nem látható, természetesen.

Endre: Egy hölgy? Egy Playmate?

Lorne: Igen. Most visszaadom a helyet Rick-nek, ő válaszoljon a kérdéseitekre.

Richard: Ülhetünk egymás mellett is.

Lorne: Ó, hoz egy széket magának.

Endre: Jó.

Lorne: Sokat segítene, ha te, Sólyom, amikor kérdést teszel fel, felemelnéd az ujjad, hogy tudjam, hogy angolul mondod magyar fordítással, nem pedig azonnal magyarul.

Csongor: Szeretné, ha a kérdéseket egyből angolul tenném fel?

Lorne: Nem, csak tedd fel az ujjadat, és akkor tudom, hogy angolul fogod mondani!

Csongor: Aha, oké.

Ede: Na most ez az utolsó válasz még nem lett lefordítva.

Endre: Tehát egy táncos lányt készített, amelyik olyan kicsi volt, hogy nem is lehetett látni a filmen, de ez is rajta van egyébként a filmen elrejtve, amit csak ő tud. Egy Playmate-posztert tulajdonképpen.

Ede: A Millennium Falconban?

Lorne: Igen.

Ede: Nagyon huncut.

Tamás: Nem, nem a Falconban!

Ede: Hanem?

Tamás: A blokádtörőben.

Kerrigan közbeszól.

Richard: Ma 40 éve, hogy eldöntöttem, hogy A Birodalom visszavágon fogok dolgozni.

Endre: Pontosan 40 évvel ezelőtt?

Richard: Igen. Épp az előkészületi munkálatok közepén voltunk.

Lorne: Sokkal fiatalabbak voltunk akkor.

Csongor: Úgy tudom, Mr. Peterson, hogy az előzmény-trilógián is dolgozott. Itt milyen modelleket köszönhetünk Önnek?

Lorne: Sokkal-sokkal-sokkal több modell készült az előzményekhez, mint az eredeti három filmhez. Mustafar, Utapau, Geonosis… A kivégző aréna a Geonosison, az megvan?

Csongor: Aha.

Lorne: Az egy igen nagy modell volt. Nagyobb, mint valakinek a nappalija.

Tamás: Mr. Peterson, hány cameoszerepben tetszelgett vagy szerepelt a Csillagok háborúja sorozatban?

Richard: Tessék?

Endre: Hány cameoszerepet játszott a filmekben?

Richard: Tehát hány filmet készítettünk?

Lorne: Nem, a szerepek, amiket a filmekben játszottunk.

Richard: Én nem szerepeltem.

Lorne: Én kétszer. A szemeteskukában, Guatemalában, fenn a tornyon, és a Baljós árnyakban is. Úgy voltam beöltözve, mint Qui-Gon, és a háttérben sétáltam.

Csongor: Tényleg?

Lorne: A fogatverseny-arénában.

Csongor: Tehát beugró színész volt Liam Neeson helyett?

Lorne: Nem, úgy kellett kinéznem, mintha az unokatestvére volnék, vagy valaki, aki ugyanazon a bolygón született, vagy valami ilyesmi. Csak a ruházatom volt olyan, mint az övé.

Richard: Valaki kérdezzen a kivégzésről! A modellről!

Tamás: Mr. Kerrigantől megkérdezem, és Mr. Petersontól is, hogy a Vader nagyúr zászlóshajója, mivel szerintem a sorozat legnagyszerűbb modellje az Executor, mennyi ideig épült, illetve esetleg tud-e mondani valamilyen egyéb érdekes dolgot még az építésével kapcsolatban.

Lorne: Ó, összekeveritek az Executor modellt és a kivégző arénát. (Execution arena)

Endre: Nem keverjük, azt már lefordítottuk. Szóval visszatértünk az Executor modellhez, mert azt kérték tőlünk, hogy ennek az interjúnak a végén kérdezzük meg.

Lorne: Oké. Nagyon-nagyon nehéz volt elkészíteni. Részben azért, mert olyan hosszú volt. Körülbelül 8 láb hosszú volt, és egy hosszú rúdon támaszkodott. Tehát nehéz volt. Ezért olyan anyagból kellett készítenünk, amiből repülőgépeket gyártanak. Úgy nevezik, hogy méhsejt-alumínium. Két nagyon vékony réteg alumínium egymáshoz helyezve, nagyjából egy nyolcad hüvelyknyi távolságra, ami körülbelül egy tized centiméter. Nagyon-nagyon rövid idő állt a rendelkezésünkre. Mindössze hét hetünk volt rá, hogy elkészítsük.

Ede: Azt szeretném kérdezni, hogy Ön tervezte ezt a modellt, tehát tervezte is, vagy csak az elkészítésében vett rész?

Lorne: Joe Johnston készített egy kicsiny rajzot, ami kb. négy hüvelyk hosszúságú volt. Vagyis nagyjából nyolc centiméter. És átadta nekünk.

Csongor: Ha jól tudom, az imént szeretett volna még mesélni a kivégző arénáról. Ez mi lett volna?

Lorne: Én voltam a fő szobrász a kivégző arénán. Kezdetben nagy késeket és időnként láncfűrészt meg fűrészt használtunk, hogy a fő forma meglegyen, azután kisebb késekkel alakítottuk tovább. Olyan habból készült, ami nagyon hasonlít a szörfdeszka anyagához.

Endre: Én azt szeretném megkérdezni, hogy Norvégiában is dolgoztak a nagy, hideg télben. Hogy milyen kamerákat használtak ott?

Richard: A Rama kamera volt ott, az egyik nagy Technorama, a nagy kék dobozokkal. Lorne-nal és  Don Dow-val közösen szereltünk fel rá fűtőtesteket. Fűtő- és hangszigetelő testeket, ruhákból.

Lorne: A lényeg az volt, hogy a kamera ne tudjon annyira kihűlni, hogy működésképtelenné váljon. Olyan burkolatot kellett rátennünk, ami melegen tartja.

Richard: Oké, srácok! Már csak egy kérdés legyen!

Tamás: Én kérdezek Mr. Petersontól, hogy az Új remény speciális változatánál a homokjáróba rajzolt-e valamit.

Ede: Valami jelet.

Tamás: Hát, valami kis bábut.

Lorne: Igen, ha jól értem a kérdést, a modelleken elrejtettük a nevünket. A külső felületükön. Nagyon kicsiben. A betűk csak olyan egy tized vagy egy tizenketted centiméteresek voltak. És ráírtuk az évszámot is, amikor elkészítettük őket.

Tamás: Azt megkérdezhetem még, hogy igaz-e a legenda, hogy állítólag Peterson úr rajzolt egy miniatűr jawa lényt a modell bejárati ajtója környékére?

Lorne: A homokkúszóra gondolsz?

Ede: Igen.

Lorne: Mi a kérdés a homokkúszóról?

Richard: Hogy aláírtad-e.

Lorne: Igen.

Richard: Az összes srác aláírta.

Lorne: Hátul, a motor környékén.

Csongor: Tamás egy miniatűr báburól kérdezett. Egy miniatűr jawa báburól. A legenda szerint Ön elhelyezett egy miniatűr jawa bábut a homokkúszó egyik ajtajában. Igaz ez?

Lorne: Igen, van egy ajtó a külsején, körülbelül ekkora. Úgy öt centiméternek mondanám. És van ott egy jawa. Megvan az a jawa, de valahogy elveszítettem. Valahol az asztalom környékén kell lennie. Nem tudom, hogy hol van. Körülbelül két és fél centiméter magas.

Richard: Oké, srácok, itt a vége.

Lorne: Igen, erre még válaszoltunk, de most már mennünk kell.

Endre: Persze, oké.

Csongor: Köszönjük szépen az idejüket.

Endre: Jó volt beszélgetni Önökkel.

Lorne: Sólyom, a magyar változatban, amikor az Ezeréves Sólyomról van szó, akkor a te nevedet mondják?

Csongor: Nem, mert a nevem egy török névből származik. Mi nem törökök vagyunk. A Falcon magyarul sólyom, az én nevem pedig Csongor. Egy kicsit hasonlóan hangzik, de nem ugyanaz.

Lorne: Értem.

Endre: Elküldjük majd Önöknek az egész műsort. Nagyrészt magyarul lesz, tehát sok hasznát nem veszik, de azért el fogjuk küldeni. Oké? És köszönjük, hogy az értékes idejüket velünk töltötték.

Richard: Kösz, fiúk!

Lorne: Most elsötétülünk. Pápá!

A teljes beszélgetés végighallgatható – vágatlanul – itt: