1979. június 21-én vették fel a 379-es jelenetet, melynek során Han Solót
karbonittömbe ágyazzák.
Alan Arnold, A Birodalom visszavág
sajtóreferense rávette Irvin Kershnert, hogy egész nap mikrofont viseljen, s
így a teljes forgatásról hangfelvétel készült.
A hangfelvétel ebédszünetig tartó részét Jonathan W. Rinzler leírta A Birodalom visszavág készítéséről szóló
könyvében. Lefordítottam magyarra, szerintem nagyon érdekes olvasmány. :)
[Reggel 8 óra.]
Irvin Kershner: Ez a díszlet annyira különleges, hogy mindenre oda kell
figyelnünk. Például erre a kis lámpára. Aggaszt, hogy itt hátul túl világos van.
Peter Suschitzky, operatőr: [nevetve] Szerintem téged most minden aggaszt.
Kershner: A kamerát ott hátul akarom látni, ott nem lesz útban. Ha mindenki
a helyén van, egyszerűen csak felvesszük az egészet két kamerával, az egész
firlefrancot.
David Tomblin, első asszisztens: Rendben.
Kershner: [Harrison Fordnak] Jó reggelt!
Harrison Ford: Hogy vagy?
Kershner: Próbáltalak hívni tegnap. Találkozni szerettem volna veled, megbeszélni
a jelenetet, de nem értelek el. Pedig próbáltalak délután és kora este is. Beszélni
akartam volna a jelenetről, mert agyaltam rajta, és rájöttem pár dologra.
Ford: [a lefagyasztott Solo-kellékről] Van még egy gondod. Már korábban is akartam
szólni a művészeti részlegnek. Az ing nem stimmel. Egyértelműen nincs rajta
dzseki.
Kershner: Leveszik rólad, mielőtt leeresztenek. Kihagytunk egy ütemet.
Tudod, mit?
Ford: Mit?
Kershner: Láttam már igazi kivégzést, és azt akarom, hogy ez is olyan legyen.
Ford: Én is.
Kershner: Félmeztelenre vetkőztetik az embert. És ez mindig megalázó. Tudod,
mit csinálnak a gázkamrában? Fekete gatyát adnak rád, hogy akik utána kiviszik
a testedet, ne érintkezzenek a bőröddel, ami a gáz miatt csíp. Szóval úgy kell
csinálnunk, mint ha ez is egy kivégzés lenne, mint ha akasztófára mennél, leszámítva,
hogy itt leeresztenek egy aknába, tudod.
Ford: Oké, szóval csak az ing lesz. Na, miről akartál beszélgetni?
Kershner: Előbb beállítom a jelenetet, hogy dolgozhassunk a belépőn. Csak a
belépőn. Aztán menjünk, beszéljünk pár percet!
Ford: A sminkben leszek. Szövegezés lesz?
Kershner: Igen, szövegezés. Harrison, rájöttem valamire, amivel
foglalkoznunk kell. Han Solónak fogalma sincs, hogy ő az egyetlen, akivel itt
valamit csinálni akarnak. Mindhármatokat bevezetnek, de nem tudsz semmit, a
lány sem tud semmit. Sosem jártatok még ezen a helyen. Erre ki kell találnunk
valami szöveget.
[Harrison távozik.]
Kershner: [Suschitzkynek] Remek lenne, ha a lépcső sokkal homályosabb lenne.
Suschitzky: Nem nagyon tudom homályosabbá tenni, hacsak nem teszek fel
szűrőket, mert ezek foszforeszkáló lámpák. Azokat nem lehet homályosítani.
Kershner: Ó, értem.
Suschitzky: Kit akarsz elsőként behozni?
Kershner: Az egész csapat bejön; azon gondolkodom, hol lenne a legjobb
felvétel. Hátulról kéne bejönniük. Szóval, ide lejönnének, itt helyezném el
őket, aztán lenne egy ellensnitt beállítás, amikor kimennek.
Tomblin: Egyébként is kell ellensnitt ebben a díszletben.
[A díszlet szimmetrikus volt, így az ellensnittek ugyanabba az irányba
készültek azt a látszatot keltve, mint ha a színészek háta mögül készültek
volna, pedig csak ők fordultak meg.]
Kershner: Várj egy percet! Van itt egy szép, magas látószög. Ez nem rossz, innen
belátod az egészet. Igen, ó igen, ez működik. Eddig még nem néztem fel ide. Ez
a baj ezzel a díszlettel: nem tudod körbejárni. Arréb tudnátok tenni ezt a…
köszi. [stáb arrébteszi a tárgyat.] Nem láttad a musztereket, ugye?
Suschitzky: Nem, még nem.
Kershner: Ó, a francba! Hát, szeretném, ha átmennél a vágószobába, és
megnéznéd őket, oké? Még ma reggel. Mert segít, hogy mindent vizualizáljunk. Hű
öcsém, megvan, megvan! Öcsém, a százötvenessel valami nagyon érdekeset láttam!
Suschitzky: Mennyire nagy a látószög?
Kershner: Hadd nézzem meg a százassal is! Van nálad kereső?
Suschitzky: Pillanatnyilag csak egy negyvenes.
Kershner: Nézd meg egy százassal! Nézd meg, csak az érdekesség kedvéért! [a
színészeknek kiáltva] Oké, felvétel! Sétáljatok! [Suschitzkynek] Ezután majd
bevágunk pár közelit. Egy közelit Vaderről és Landóról, amikor Vader azt mondja,
“Tegyék a szénfagyasztóba!” Bamm! Bevágunk egy közelit a reakciókról, aztán vissza
nagy látószögre, amikor a vuki megőrül, és elkezdi össze-vissza hajigálni az
embereket.
Tomblin: Nem akarod alapbeállításként felvenni, és csak a kívánt pontokat?
Kershner: A vágásról beszélek. De be szeretném hozni…
Kelvin Pike, kameraman: Szerintem mindkét kamera pont a közepét veszi.
Kershner: A teleobjektívvel azt kell venni, igen. A szimmetria nem látszik
teleobjektívvel. A nagylátószögűvel viszont ki kell jönnie a szimmetriának. Jó
a csapat. Ez egy jó csapat, nem gondolod?
Pike: Ó, de. Kitűnő.
Kershner: Minden jól működik. Jó a csapat, minden jól működik. Ide is
tehetnénk rohamosztagosokat, látod, fókuszon kívülre. Keretezhetnénk a képet
néhány rohamosztagossal az előtérben, így egész más dimenziót kapunk.
[Norman Reynolds látványtervező mostanáig várakozott, hogy beszélhessen a rendezővel. Most megkapja a lehetőséget, s bemennek Kershner irodájába. Reynolds a Felhőváros reaktoraknájának daruhídjánál játszódó jelenet modelljét mutatja meg.]
Kershner: Amikor majd Luke erre a pontra ér, megpillantja Vadert.
Reynolds: Igen.
Kershner: A természetes reakciója vagy az lesz, hogy hátrahőköl, vagy csak
elkezd hátrálni.
Reynolds: Igen, én is így látom.
Kershner: Elkezd hátrálni, aztán hirtelen megmutatjuk nagy látószögben a
helyszínt, és uramisten, ki fog hátrálni arra a vékony hídra! Luke bekapcsolja
a kardját. Nem látjuk, hogy mit lát, és elkezd hátrálni. Közeliben mutatjuk,
hogy hátrál, az arcát mutatjuk, a feje betölti az egész képet. És ott van
Vader, csak pár lépést tesz. Ez remekül fog működni.
Reynolds: Igen.
Kershner: Jobb, ha ezt feljegyzem, mert ez igenjónak tűnik. Látod, ezért
segít a modell. A modell nélkül ezt nem látnám.
Reynolds: Ja.
Kershner: Kösz, hogy felhívtad rá a figyelmemet, mert most már ez is
megvan. Ez mindig aggasztott. Mi a következő? Az orvosi szoba.
Reynolds: Nos, ez csak egy vázlatrajz, de mindegy, kérdés, hogy kör alakú
legyen-e az ablak vagy szögletes.
Kershner: Nem kör alakút akarunk?
Reynolds: Gary [Kurtz, a producer] mondta, hogy szögletesnek kéne lennie, én
nem tudom. Csak fel akartam hívni erre a figyelmedet, kíváncsi vagyok a
véleményedre.
Kershner: Miért kéne az ablaknak szögletesnek lennie?
Reynolds: Úgy véli, hogy ha szögletes alakú ablak látszik a képen, az
jobban mutatja, hogy egy hajón vannak.
Kershner: Aha. Annak a hajónak nem kör alakú ablakai vannak?
Reynolds: Olyan ablaka lehet, amilyet akarsz. Lehet kör alakú vagy
bármilyen. Ez csak az ő ötlete volt. Én nem akarok…
Kershner: Először is, Luke és Leia ott állnak előtte, ugye? Azután, hátulról
mutatjuk, hogy az Ezeréves Sólymot nézik. Látod, ezt jó volna kék vászon előtt
felvenni. Aztán pár pillanatig mutatjuk, hogy a droid dolgozik. Aztán
hátrahúzunk, és látunk itt sétálgató embereket. Na most, ezt mind ellensnittben
csináljuk.
Reynolds: Ja.
Kershner: Luke egy közeliben felkel az asztalról, érted, és Leia elsétál
mellette, megyünk vele, egészen az ablakig. Nem tudom, hogy az ablak elegáns-e.
Megvan már az ablak, ugye?
Reynolds: Még nem csináltattam meg.
Kershner: Nem lehetne a reaktorállomás ablakát használni?
Reynolds: Nem azt fogjuk használni.
Kershner: Nem azt fogjuk használni?
Reynolds: Nem azt fogjuk használni. Már alig várják, hogy… Ez Carrie utolsó
jelenete, ugye? Már alig várják, hogy befejezze a forgatást.
Kershner: Értem, értem. Hű, öcsém! Kidolgoztuk már a Luke kezével
kapcsolatos dolgokat?
Reynolds: Ez pont a másik dolog, amiről beszélni akartam veled, csak hogy
lássam a reakciódat.
Kershner: Nos, elő kell rukkolni valamivel.
Reynolds: Elő is fogok rukkolni valamivel — rozsdamentes acél, ugye?
Kershner: Várj egy percet! Ideje kikapcsolnom ezt a magnót, mert ez már titkos
téma.
[Reynolds nevet. A hangfelvétel 11 órakor indul újra. A beszélgetés Ford
és Kershner között zajlik.]
Kershner: Az a helyzet, hogy rájöttem, hogy neked fogalmad sincs, mi fog
itt történni.
Ford: Utoljára akkor láttak minket, amikor a cellában vagyunk, Lando
kisétál, és azt mondom, “Te nemes lélek”, igaz?
Kershner: Ja.
Ford: És Csubi és Leia felemel.
Kershner: Ja, és közben Lando segíteni akart.
Ford: Amikor kisétált?
Kershner: Ja. Jó, oké. Itt hagytuk abba.
Ford: Tehát többé-kevésbé tudom, hogy végem van.
Kershner: Ja.
Ford: Azon gondolkodom, mit csinál egy fejvadász. A forgatókönyvben nem
szerepel, hogy igazából mit is csinál egy fejvadász, de ha egy fejvadász nem
halálosabb a szarnál is [nevet], akkor elvesztettük a fejvadász drámai értékét.
Kershner: Így van, halálosnak néz ki, igen, így van.
Ford: Halott ember vagyok. Tartozom Jabbának, a huttnak. Nem fizettem ki a
tartozásomat; ezért rámküldte ezt a fickót.
Kershner: Igen, de Jabba nem akarja, hogy bántódásod essék. Azt akarja,
hogy sértetlenül légy leszállítva. De te ezt nem tudod.
Ford: Én ezt nem tudom. Én csak azt tudom, hogy mivel nem fizettem ki a
tartozásomat, ki fognak nyírni. Ez a fickó ki fog nyírni, hacsak ki nem dumálom
magamat. Erre sosem volt lehetőségem. Nincs olyan jelenet, ahol bárkinél is
megpróbálnám kidumálni magamat ebből.
Kershner: Nincs.
Ford: Nem szólok egy szót sem. Bebörtönöztek minket, és kész. Na most, ez
nem épp egy sírbeszéd ideje, de ööö …
Kershner: Igen, a helyzet reménytelennek tűnik, mert ott vannak a
rohamosztagosok, és ott van Boba Fett is.
Ford: De akkor is, Han úgy gondolná, hogy van kiút.
Kershner: Hadd mondjam el, hol ebben a logika! Szerinted Leiát és Csubit
miért hozták ide?
Ford: Miért?
Kershner: Én tudom, hogy miért hozták őket a szénfagyasztóhoz. Rájöttem. Azért,
hogy ne csinálj semmi zűrt. Mert ha ki akarnál törni, meg akarnál lépni előlük,
ha csinálni akarnál bármit, ha nem akarnál belemenni abba az aknába, akkor azt
mondanák, “Oké, öljük meg őket!”
Ford: Igaz, oké. Gondolom, Csubi megpróbál…
Kershner: És te leállítod, nehogy kinyírassa magát.
Ford: Mindezt az a karakter, akinek George azt adta a szájába, hogy “Minden
jobb, mint ölbe tett kézzel várni arra, hogy elkapjanak.”
Kershner: Így van.
Ford: Nos, úgy értem, ez volt a szövegem az első rész forgatókönyvében. Ez
határozza meg Han jellemét. Szóval, inkább csatlakoznék Csubakkához a harcban, lelöknék
annyit belőlük, amennyit csak tudnék, hisz már így is, úgy is halottak vagyunk.
Kershner: Oké, akkor kell egy jelenet…
Ford: Szóval lehetne néhány mondat köztem és Billy Dee között.
Kershner: Látod az arcán; rájössz, hogy ő ezt nem így tervezte, hogy
kicsúszott a kezéből az irányítás. És ahogy odalépsz arra a helyre, látod,
ahogy ott áll, és szánalmasan néz ki. A cellában is szánalmasan nézett ki.
Ford: Billynek nincs is szerepe ebben a jelenetben.
Kershner: De, szerepel benne. Épp itt fog állni.
Ford: Erről beszélek. Nem mond semmit. Nem csinál semmit. Mi lenne, ha
amikor megérkeznénk, ránéznék, és azt mondanám, “Mi folyik itt?” Tudod, abban a
hitben, hogy ez még mindig az ő műve.
Kershner: “Mi folyik itt? Mire készülsz?” [Kershner leírja a szöveget.] Rendben.
Ford: “Mi a terved, haver?”
Kershner: “Mire készülsz?” Csináljuk klisében; az sokkal jobb. “Mire
készülsz most, cimbora?”
Ford: [nevetve] “Mire készülsz, cimbora?”
Kershner: Tengerimalaccá változtatunk.
Ford: Lando mondhatna olyasmit, hogy “Úgy gondolják, sokkal könnyebb lesz
téged lefagyasztva szállítani”. A kezeimet hátrakötik, igaz?
Kershner: Igen.
Ford: Kössék össze inkább elöl! Elöl kell levenniük a bilincset, amikor
felhelyeznek a cuccra, hiszen a kezeim így állnak [utánozza a karbonittömb kinézetét].
Kershner: Igen, ez igaz.
Ford: Megbilincselve kell bejönnöm. Na most, ebből gondolom, hogy valami
történni fog. A többiek is ugyanígy jönnek be.
Kershner: Szerintem nekik nem kell. Csak téged kell bilincsbe verni.
Ford: Máshogyan jövök be, mint ahogy eddig láttak, így megbilincselve.
Kershner: Szerintem meg kell, hogy legyél bilincselve, és leveszik rólad,
amikor leküldenek az aknába.
Ford: Megbilincseltnek kell lennem, mert… Ez nem gátolja a szerelmi
jelenetet. Nem kell őt megölelnem ahhoz, hogy megcsókoljam. Durva és heves
csóknak kell lennie, és aztán ennyi.
Kershner: Abszolút. Nem kell vacakolni.
Ford: Csak le kell ráznom magamról a fickót, aki fogva tart, és aztán Billy
mondja, “Rendben van, hagyják.” Aztán annyi lenne még a jelenetem, hogy: “Tartalékold
az erődet másik alkalomra, Csubi.”
Kershner: “Ha majd jobbak az esélyek,” igen. Ez jó.
Ford: “Amikor jobb a helyzet.” De ez a rész itt … [a Leia-Han párbeszédre
utalva; az 1979. február 20-án elkészült forgatókönyv ugyanis az alábbi párbeszédet
tartalmazta:
LEIA: Szeretlek. Eddig nem mondhattam meg neked, de ez az igazság.
HAN: Csak el ne felejtsd, mert még találkozunk!]
Kershner: Nem, nem, nem, ez nem lesz benne.
Ford: Helyes.
Kershner: Ez nem lesz benne. [szünet] “Eddig nem mondhattam meg neked.”
Ford: Szerintem csak annyit kéne mondania, “Szeretlek,” ahogy elmegyek
mellette.
Kershner: “Szeretlek.” “ Csak el ne felejtsd, mert még találkozunk!”
Ford: Ne, én…
Kershner: Igen, én csak azt mondom, ami ide van írva…
Ford: Amikor azt mondja, “Szeretlek,” kedvesen annyit mondhatnék, “Igen, tudom.
Ne aggódj, még találkozunk.”
Kershner: Igen, annyit kell mondanod, “Még találkozunk.”
Ford: [nevetve] De ha ő azt mondja, “Szeretlek,” én pedig, hogy “Tudom,” az
meghökkentő, megfelelő és vicces.
Kershner: [nevetve] Igaz. Oké. Már csak egy nagy problémám van itt.
Ford: De valamilyen módon azt is mondanom kéne neki, hogy “Ne aggódj”.
Kershner: Ne, azt ne! Ezt nem mondhatod, mert nem tudod, hogy ez már nem a
vég-e.
Ford: A lényeg: magam miatt már nem aggódok; már csak őérte aggódok.
Kershner: Tudod, mit? Vadernek nem is kéne ott lennie, egészen a végéig. Amikor
az egész lezajlik, akkor lépjen színre Vader! Besétál, és csak annyit mond, “Tegyék
a szénfagyasztóba!”
Ford: Ez remek, elkezdheted…
Kershner: Miért kéne végignéznie ezt a sok vacakolást? Nem kell ott
lennie.
Ford: Igen, de épp ez az. Azért van ott, mert Boba Fettnek mondja, hogy…
Kershner: Akkor viszont mégis végig kell néznie az egészet.
Ford: El is sétálhatna.
Kershner: Nem, nem sétálhatna el. [nevet] Nincs hova elsétálnia. Ez egy
szűkös helyszín. Látod, utálom az olyan jeleneteket, ahol a rossz fiú várakozik,
és a végén azt mondja, “elég ebből a lószarból, haladjunk!” És most épp ilyen
ez a jelenet.
Ford: Mindjárt visszajövök. Iszom egy kávét. [Ford távozik.]
Kershner: [sóhajt, folytatja az írást, lassan felolvassa a párbeszédet] Csapat
bejön, megáll Lando mellett. Négy rohamosztagos vezeti be őket. “És ha nem éli
túl?” Han Vaderre néz. [Ford visszatér.] Oké, van itt valami érdekes. “A
Birodalom kárpótol érte.” Vágás vissza. “Mi folyik itt, haver?” vagy “cimbora.”
Ford: “Haver.”
Kershner: “Mi folyik itt, haver?” Ez jó és gúnyos. És azt mondja, ööö …
Ford: És ha “nemes lélek” lenne?
Kershner: Nem, azt már mondtad.
Ford: A többieknek miért kell ezt végignézniük?
Kershner: Hogy jól viselkedj. Ezzel is kínoznak.
Ford: Tudod, mi volna nagyszerű? Megmondom. Ha…
Kershner: Leia: “Miért? Miért?”
Ford: … ha Csubi fogná Leiát, magához húzná, átkarolná, s nem
hagyná, hogy odanézzen; érted, mire gondolok?
Kershner: Ez nem rossz; ez érdekes. De erőt ad az arca látványa, ahogy nézi,
hogy eltűnsz.
Ford: Ó, nem, én nem bánom, ha nem néz oda.
Kershner: Ha megöleli a végén …
Ford: Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy csak ott állnak, és néznek. A legjobb
barátok végignézik a kivégzést? Ilyen nincs… Ilyet nem tudsz végignézni.
Kershner: Pedig végig kell nézniük.
Ford: Azt hiszem, nem mondhatsz olyat Csubinak, hogy “Még találkozunk,” vagy
bármi hasonlót.
Kershner: Nem, nem, nem, nem mondhatsz.
Ford: És mi lenne, ha azt mondanám, “Ne pazarold az erődet! Velem minden
rendben lesz. Rád bízom a hercegnőt. Vigyáznod kell rá.” Érted, mire gondolok?
Kershner: “Vigyáznod kell rá.” Jól van. [Egy stábtag lép a szobába, ételt
hoz, Kershner megköszöni neki.] “Vigyáznod kell rá.” Csubi gyászosan vakkant.
Ford: És ahogy megfordulok, Leia azt mondhatná, félhangosan, “Szeretlek.”
Kershner: [lassan mondva, amit épp ír] Leia: “Szeretlek.” És Han azt feleli,
“Tudom.”
Ford: Igen.
Kershner: “Igen, tudom. Még találkozunk.” Csók. Odasétál a platformra. [Leteszi
a tollat.] Jobb lett a jelenet.
Ford: Na most, hogyan fog működni a csók? Ha a karomnál fogva tartanak —
tudod, milyen alacsony Carrie. Ha a karomnál fognak, és hátrahúznak, érted, amit
mondok…
Kershner: Ezt le kell gépeltetnem.
Ford: Pompás.
Kershner: És odaadnom Landónak.
Ford: De nézd, figyelj, ha itt állok, és így beszélek hozzá, és Vader szól,
hogy “Tegyék a szénfagyasztóba,” és jön a két fickó, és hátrahúz engem a
karomnál fogva, ugye…
Kershner: Igen. Rendben, ezt bízd rám! Mindjárt visszajövök. Folytatni
akarom. [Kershner megkeresi Billy Dee Williamst.] Van némi változás. Egész
éjjel dolgoztam a jeleneten, és most fogom legépeltetni, hacsak nincs szükséged
gépelt változatra, bele is írhatod a jelenlegibe.
Billy Dee Williams: Beleírom.
Kershner: Kicsit érdekesebb lesz. Szóval az fog történni, hogy amikor feléd
tartanak, Han odaszól neked, “Mi folyik itt, haver?” A “haver"-t nagyon becsmérlően
értve, te azt feleled neki, nagyon halkan, hogy “Beraknak a szénfagyasztóba”.
Williams: Tudod, tegnap épp ez volt a gondolatom, amikor rájöttem, hogy…
Kershner: Igen, igen, azután Han azt mondja, “És ők miért vannak itt?” Merthogy
Leiáért és Csubiért aggódik, érted? És te is. És ez ebben az érdekes. “És ők
miért vannak itt?” Erre te azt mondod, “Hogy jól viselkedj,” ami ironikus, érted.
Leia azt mondja neked, “Jól tudja, hogy ebbe bele is halhat”— mint ha te volnál
a felelős. Erre azt mondod neki, “Semmit sem tehetek.” A jelenet régi barátok
között zajlik, akik gyötrődnek. Te is gyötrődsz, Han is gyötrődik, Leia is
gyötrődik, érted? A jelenet egyébként jól nézett ki. Már láttam, amit tegnap
felvettünk.
Williams: Nem gondolod, hogy ezzel túl korán elárulunk valamit?
Kershner: Nem, nem, nem. Nem árulunk el ezzel semmit.
Williams: Úgy értem, Lando kiszámíthatatlan. Ez a lényeg, nem? Szóval, nem
igazán tudod, miféle.
Kershner: Igen, ez igaz. De már megvan a börtöncellás jelenet. Az igenjó
lett. [Kershner átkiabál a helyiségen] Kay! [Kay Rawlings szkriptes odamegy
hozzá.] Kay, legépelné ezt a két oldalt, és készítene egy pár másolatot? Az
alapbeállítás készen áll a csapat érkezéséhez. Ők is készen állnak?
Ford: [Kershnernek] Visszamész az irodádba?
Kershner: Igen, visszamegyek a cuccaimért. [Williamsnek] Hogyan állnál a
legjobb barátod mellett, amikor épp a halálba küldik?
Williams: Azelőtt másnak láttuk ezt a szereplőt, igaz?
Kershner: Minden megváltozott, igen. Sokkal érdekesebb lett szerintem. Sokkal,
sokkal érdekesebb. [egy stábtagnak] Ha lemész, odaadnád ezt Harrisonnak, kérlek?
Köszönöm.
[Kershner odasétál Carrie Fisherhez.]
Fisher: Szia.
Kershner: Szia. Megváltoztattam a jelenetet.
Fisher: Tudom, Harrison mondta.
Kershner: Ja, megváltoztattam, mert egy millió ötletem volt, de egyik sem
volt igazán jó, ugyanis nem adott választ egy fontos dologra: hogy miért
vagytok itt végignézni. Miért nem hozzák ki egyedül őt a cellából, és
fagyasztják le? Ennek így nincs értelme, igaz?
Fisher: Igaz.
Kershner: Nos, csakis egy oka van, és általában így tesznek kivégzéskor, hogy
ne küzdj, ne csinálj ostobaságot. Vader sem akar semmi fennakadást.
Fisher: Értem.
Kershner: Közben, Han azt mondja, “Mi folyik itt, haver?” nagyon gúnyosan.
Lando azt feleli, “Beraknak a szénfagyasztóba,” és rettentően rosszul érzi magát
emiatt. Úgy érzi, kicsúszott a kezéből az irányítás. “És ők miért vannak itt?” Erre
Lando azt mondja, “Hogy jól viselkedj.” Ekkor te azt mondod neki, “Jól tudja, hogy
ebbe bele is halhat.” Látod, azelőtt az egész jelenet az tudatlanságon alapult,
és azt szerettem volna, hogy inkább a tudáson alapuljon.
Fisher: Semmi szerelmi vallomás, semmi csók?
Kershner: Ó, dehogynem, minden folytatódik tovább, a csók, meg minden. Csak
a jelenet eleje változik. Mindenki megkapja a maga példányát az új oldalakból.
Fisher: Ezt a másik részt nélkülem írtad.
Kershner: Nem, nem, nem, ez csak az első fele.
Fisher: Nincs semmi, amire Leia alkudozhatna. Nem tehetek semmit.
Kershner: Ezért vagytok itt mindannyian. Hogy Han rájöjjön, nem tehet
semmit, mind tehetetlenek vagytok.
Fisher: Nos, ez nem tart vissza attól, hogy mondjuk, megpofozzam Landót,
vagy ilyesmi, nem tudom. Mennyire áll közel hozzám?
Kershner: Épp melletted áll.
Fisher: Akkor megpofozhatom?
Kershner: Lássuk csak! “Hogy jól viselkedj.” “Maga gazember!” lenne igazán,
amit mondanál, “Maga gazember!” de ezt nem mondhatod.
Fisher: Udvariasnak kell lennem? Lehetne a rossz szokásom a pofozkodás.
Kershner: Egyszerűen felnézel rá, kihúzod magad, és megpofozod? Inkább Hant kéne
megragadnod. Nem akarod elengedni.
Fisher: Nem, nem akarom elengedni.
Kershner: Igen, azonnal jön két rohamosztagos, elhúznak tőle, és ekkor kezd
el tombolni Csubakka. Igen, ez jó. Megragadod, és nem akarod elengedni. Ennek
fizikai tettnek kell lennie. Párbeszéddel ezt nem lehet megmutatni.
Fisher: Igen.
Kershner: Rendben, akkor mondjuk, hogy megpofozod, mert nem tudod, hogy mi
a francot csinál.
Fisher: Egyszerűen csak azt gondolom, hogy ő egy söpredék. Semmiféle
beszélgetéssel nem tisztelem meg őt. Ha annyira ostoba, hogy elhisz Vadernek bármit
is, meg hogy megkapja, amit akar.
Kershner: Hitt Vadernek.
Fisher: Nyilván, Vadernek van egy hírneve, de Lando azt hiszi, hogy Vader
partnere lehet. Egy seggfej. Csak még jobban megvetem emiatt.
Kershner: Oké, szóval megpofozod? De nem húzol be neki, ugye?
Fisher: Mindent meg fogok tenni, mielőtt elcibálnak tőle.
Kershner: Oké, oké, rendben. Billy! [Fishernek] Ez a film legnehezebb jelenete.
Már kezdek megbolondulni. [Williamsnek] Nézd, megpróbálunk dűlőre jutni. Végigmentem
minden szereplő nézőpontján, érted? Megvan Boba Fetté, megvan Vaderé, megvan Hané.
Tudom, mi Csubié. Próbálom kitalálni Leiáét is. Vader beszippantott téged, és
te hittél neki. Szóval a lány most teljesen megvet téged, amit tovább erősít a
fojtogatós jelenet, rendben? Leia megtámad téged, érted? És ekkor, a két őr közbelép,
és elrántja őt tőled, érted.
Fisher: Elráncigálnak, mielőtt tökön rúghatnálak.
Williams: Hát nem is tudom… Már így is épp elég sokszor támadnak meg engem
ebben a filmben.
Kershner: Épp ez a jó. De tudod, azután jön a megváltás. Egyszer lenn,
egyszer fenn.
Fisher: Nem, inkább csak lányosan támadlak meg. Csak megpofozlak.
Kershner: Pedig érdekes lenne.
Fisher: Te is megpofozhatnál engem.
Kershner: Nem, nem, ő nem tenne ilyet.
Williams: Nem akarlak megpofozni.
Kershner: Amikor Leia végre lenyugodott, Lando azt mondja, “Semmit sem
tehetek.”
Fisher: Ez így elég lapos.
Kershner: “Semmit sem tehetek, te ribanc!” Ez a lényeg, látjátok, a mondat
nem lehet lapos, “Semmit sem tehetek” [dühösen suttogva] “Semmit sem tehetek.”
Williams: Ez egy lehetetlen helyzet.
Kershner: Próbáljuk meg! Ez az egyetlen módja, hogy megtudjuk.
[Fisher váratlanul jó erősen megüti Williamst.]
Williams: Ne üss már meg!
Fisher: Fájt?
Williams: Persze, hogy fájt!
Fisher: Bocsánat. Te hogyan ütsz meg valakit?
Williams: Állítsd le magad! Ha meg akarsz ütni, csak játszd meg, hogy
megütsz! Tudod, hogyan kell megjátszani.
Fisher: [nevetve] De tényleg fogj le!
Williams: Le foglak fogni, ne aggódj!
Kershner: Oké, rendben, akkor elpróbáljuk. Meglátjuk, hogy működik.
[Később: tíz perccel járunk délután 1 óra előtt, majdnem készen állnak
felvételre.]
Ford: Megváltoztattad [utalva az új gépelt oldalakra]?
Kershner: Igen, azt hiszem, jobban hangzik, ha azt mondja, “Hogy jól
viselkedj.”
Ford: Nekem nem szólt senki róla.
Kershner: Csinálni fogok most egy próbát.
Ford: Oké.
Kershner: Carrie, most az fog történni, hogy Boba Fett beszélget Vaderrel, amit
te is hallasz, “És ha nem éli túl? Az az én károm lesz?” “A Birodalom kárpótol
érte. Vigyék!” Ekkor döbbensz rá, hogy Hant valós veszély fenyegeti. Azt
kiáltod, “Ne!” Mert szerintem kell legyen egy reakció a részedről, és ekkor
Csubi tombolni kezd. Tehát megfordítottam az egészet.
Fisher: Nem tetszik, hogy Han azt feleli a „Szeretlek”-re, hogy „Tudom”.
Kershner: Ki kellett találnunk, hogyan csináljuk úgy, hogy ne legyen
sablonos.
Fisher: Harrison itt volt, amikor a változtatásokat csináltad, és megint
úgy érzem, hogy a hátam mögött próbálsz.
Kershner: Nem, nem, nem. Ezt még nem próbáltuk el. Még csak ezután fogjuk.
Fisher: Igen, de nem is tudom…
Kershner: Értsd meg, nem tudtam korábban szólni neked.
Fisher: Csak azt mondom, hogy ti újraírtátok, és én nem voltam ott. Mindig
úgy érzem, “Már megint itt ez a liba.” Nem tudtok mit kezdeni velem, úgy érzem.
Kershner: Nem, szó sincs libáról.
Fisher: [dühösen] Csak szeretnék én is ott lenni ilyenkor. Nem kell, hogy
bármit is mondjak…
Kershner: De hát nem voltál itt, nem voltál itt!
Fisher: Tudnod kell, hogy itt vagyok-e a stúdióban.
Kershner: Oké, rendben, oké.
Fisher: És aztán kiabáltam Harrisonnal.
Kershner: Ne vele kiabálj, velem kiabálj!
Fisher: Kiabáltam vele, és most Harrison mérges rám.
Kershner: Nem, nem mérges rád.
Fisher: Hát, azt hiszi, hogy ok nélkül haragszom rá, pedig nem is haragszom
rá…
Kershner: Látod, már két napja dolgozom ezen, és még mindig nem jutottam dűlőre. A jelenet teljesen logikátlan lesz, ha nem nyúlunk bele.
Fisher: Rendben, de nincs semmi okom, hogy megorroljak rá, mégis
megorroltam rá. Mert jött ezekkel a változtatásokkal, és azt gondoltam, „hé,
várjunk csak!”
Kershner: Mert először őneki adtam oda az új oldalakat. Landónak nem adtam
oda, és neked sem.
Fisher: Az asszisztense odajött hozzám, de szerintem ez az egész egy
félreértés miatt történt. Olyan, mint ha csak egy napszámos lennék.
Kershner: Ugyan, dehogy vagy napszámos.
Fisher: Tudom. De aztán bosszús lettem rá, és ez mindkettőnket felkúrt.
Kershner: Oké. Hol van Harrison?
Stábtag: Itt van. Harrison!
Fisher: Szóval most nagyon pipa rám, mert én úgy lettem rá pipa, hogy semmi
jogom nem lett volna, hogy pipa legyek rá. És ebben totál igaza van.
Kershner: Mert bizonytalannak érzi magát, hogy egyáltalán bármilyen
ötlettel előhozakodjon.
Fisher: Dehogy bizonytalan! Én bezzeg meg sem szólalok.
Kershner: De, igenis bizonytalan. Te pedig bármikor megszólalhatsz, bármelyik
jelenetben, bármelyik pillanatban. Bármikor félbeszakíthatsz egy jelenetet.
Fisher: Nem is tudom. Amint látod, nagyon mérges, és minden oka megvan rá, mert
nem kellett volna kiabálnom vele. Sajnálom. Szóval a jelenet első felében
minden rendben mehet, de amikor majd meg kell csókolnunk egymást, ott bajok
lehetnek.
Kershner: Nem, majd én megoldom, majd én megoldom.
Fisher: Nem kéne idejönnie hozzám; veled kéne beszélnie.
Kershner: Alig várta már ezt a jelenetet.
Fisher: Tudom.
Kershner: Alig várta, mert nagyon fontos számára ez a jelenet.
Fisher: Én meg hülye voltam. De én…
Kershner: Számomra is nagyon fontos, nagyon-nagyon fontos ez a jelenet. Tegnap
délutántól kezdve dolgoztam rajta, míg olyan fejfájásom lett... Tudod, szombaton
és vasárnap is ezen dolgoztam. Nem jutottam dűlőre a logikátlanság kapcsán.
Fisher: Némi információt azért meg kéne osztanod velem is, hogy legalább
magamban konstatáljam, amíg ti fiúk olyan jeleneten dolgoztok, ami nem
körülöttem forog.
Kershner: Oké, oké, gondoskodni fogok erről. Szeretnéd ezt most, vagy majd
később?
Fisher: Eddig is olyan bizonytalan volt a kapcsolatunk.
Kershner: Hogyhogy?
Fisher: Mert én béna vagyok, neki meg már minden unalmas. “Ha majd nagy
leszel, elmondom.”
Tomblin: [megafonba beszélve] Mindenki felvette a sisakját? Készen álltok? Rendben,
Dave [Prowse], tedd fel a sisakodat, kérlek. Oké, kezdj sétálni! Mehet a gőz!
Kershner: [halkan beszélve Tomblinhoz] Elment a kedvem ettől a jelenettől. A
színészek közül páran haragudnak egymásra. [nevetve] Mindenki ki van akadva
valakire. Carrie megbolondult.
Tomblin: Már csak egyedül Vadert nem helyeztük el.
Kershner: Jöjjön be, és most majd elhelyezzük.
Suschitzky: Még mindig túl tiszta a látvány errefelé. Nem kéne füstöt is
használnunk?
Kershner: Tényleg, itt tényleg tiszta. Tényleg tisztának látszik. Ja, még
ezzel a sok gőzzel meg mindennel, még így is túl tiszta. Szerintem kéne egy…
Suschitzky: Az előtérbe mit kellene raknunk?
Kershner: Semmi sincs az előtérben. Igen, egy nagy gőzoszlop kellene ide. Egyáltalán nincs itt semmi, és épp itt fogjuk felvenni a jelenetet. Tényleg kellene a gőz.
Látni akarom a CO2-t.
Tomblin: [megafonba beszélve] Dave, Kersh CO2-t akar az
előtérbe, kérlek.
Kershner: Most már mindennek rendben kell mennie.
Tomblin: [megafonba] Rendben van, kezdjük! Felvétel!
Kershner: Most jobb lett. Vader a megfelelő helyen volt?
Tomblin: Időzítés szempontjából milyen lett?
Kershner: Nagyon jó. [Williamsnek] Tetszik, hogy amikor leérnek a lépcsőn,
egyszerűen elfordulsz.
Williams: Igen, na most, amikor Han szól hozzám, szeretnéd, hogy ránézzek?
Kershner: Ne, most majd ne nézz rá, oké?
Williams: Oké.
Kershner: Mert a mostani felvételt csak addig akarom, amíg Boba Fett
odasétál. Utána vágás következik a párbeszédre.
Williams: Oké.
Ford: Odalépek Lando mögé, amíg az a másik jelenet megy?
Kershner: Nem, csak Boba Fett sétálásáig vesszük most fel. Amikor Boba Fett
a helyére sétál, már mindannyian ott álltok hátul, és akkor mondod, hogy “Mi
folyik itt?”
Tomblin: Ez egész jól ment.
Kershner: Carrie, sosem voltál még ezen a helyen, ez most új neked.
Fisher: Értem.
Kershner: Ez valamiféle ipari terület. De nem tudod, hogy miért vagy itt.
Fisher: Oké. Harrison és én valószínűleg még néhány óráig nem fogunk
beszélni egymással. Próbáltam bocsánatot kérni tőle, de egyszerűen
elhessegetett.
Fisher: Én is az vagyok.
Kershner: Mit tehetünk? [nevetve] Mondtam én, hogy te nem vagy az?
Fisher: [vidáman] Nem.
Kershner: Oké, oké. Megoldjuk, megoldjuk.
David Prowse: Ha szabad teljesen más témára váltanom, és kicsit elvonnom a
figyelmedet: adtam már neked egy példányt a könyvemből?
Kershner: Nem. Miféle könyvről van szó?
Prowse: Írtam egy könyvet. Az a címe, hogy Fitness Is Fun. Szeretnék
adni neked egy példányt. Behoztam egyet, szóval valamikor majd délután.
Kershner: Most jelent meg? Ó, ez nagyszerű.
Prowse: Igen, szombaton a Harrods-nál dedikálok.
Kershner: Apám, ez tényleg nagyszerű, nem semmi, hogy vetted a fáradságot
erre.
Prowse: Ja, minden vasárnap dolgoztam rajta. Kilenc hónapba telt megírnom. Főleg
az edzésről van szó benne. A fiad imádná, mert főként a testtömeg-növelésről
szól.
Kershner: Oké, hát, egyet megveszek, aláíratom veled, és odaadom neki. Öcsém,
ez aztán a jelenet! Fú öcsém! [Peter Mayhewnek] Na, Csubi, beszélnünk kell. Természetesen
te egy vuki vagy, aki nem tudja, hogy mi ez a hely. Amikor Lando azt mondja, “Beraknak
a szénfagyasztóba,” te nem tudod, hogy mi az a szénfagyasztó. Csak annyit
tudsz, hogy veszélyes. Add elő az egyik szokásos reakciódat, aztán morogj! Amikor
Vader azt mondja, “Vigyék,” Leia kiált, hogy, “Ne!” és a két rohamosztagos
megfogja Hant. Ekkor te az egyiküket megragadod, először őt, és… [Átkiált a
helyiségen] Peter! Peter Diamond!
Peter Diamond, kaszkadőr-koordinátor: Igenis!
Kershner: Amíg várakozunk, dolgozzunk kicsit! [nevetve] Ez veszélyes lesz,
igen. Dolgozd ki valahogy, hogy Csubi verekedjen veled! A fegyver kiesik a
kezedből, csatt és bumm!
Kershner: Lehet. Oké, ez már a te dolgod. Most, David! — nem, másik David —
túl sok itt a David. [Prowse-nak] Szóval, te itt állsz, Boba Fett odasétál
hozzád, és mond neked két mondatot. Aztán azt mondod, “Vigyék!” Oké, és ekkor…
Prowse: Közben nagy csetepaté zajlik, ugye?
Kershner: Nem, még nincs csetepaté. Amikor végeztél a mondatoddal, azt
mondod, “Vigyék!” És ekkor válik nyilvánvalóvá a többiek számára, hogy tényleg baj
van. Leia megrémül, szorosan fogja Hant, aki felemeli a karját, közben két
rohamosztagos megindul felé. Na most, Harrison, te itt állsz, amikor Vader
mondja, hogy “Vigyék!” az a két fickó fog jönni érted.
Kershner: Ja. Ezt még nem próbáltuk el. Minden apróságot próbálok
összerakni, míg a többiek végzik a dolgukat.
Ford: Én csak azt kérdezem, hogy amikor Vader beszél Boba Fetthez, és én
itt állok…
Kershner: Hallod őt.
Ford: Tehát hallom, hogy mit mond?
Kershner: Igen, hallod.
Ford: Akkor miért kérdezem meg Landótól, hogy mi folyik itt? Hiszen
idejönnek ők, lejátszódik a kis jelenetük úgy, hogy én mögöttük állok, és aztán
megkérdezem, hogy “Mi folyik itt?”
Kershner: Nem, nem, nem.
Ford: Elpróbálnánk? Csak én is szeretném tudni, hogy működik-e így a
jelenet.
Kershner: Ja, jó. Én nem tudok ebben a nagy gőzben dolgozni. Ki kell
kapcsoltatnom az összes gőzgépet, és gőz nélkül csinálni a próbát. Az ember a
falra mászik ettől; nem lehet hallani semmit.
Ford: A legelejétől csináljuk a próbát?
Kershner: A legelejétől csináljuk a próbát, a leges legelejétől. [Mayhewnek]
Szóval, feléje nyúlsz, bumm! Ennyi, és ekkor a többiek is rád támadnak. Ki kell
találnunk, hogy Han hol állít le téged.
Ford: És mi tart engem vissza attól, hogy…
Kershner: Meg vagy bilincselve.
Ford: De ha én le tudom őt állítani egy “Hagyd abba, Csubakká”-val, akkor
már az előtt leállíthatnám, hogy elintézné az első fickót, és mielőtt
egyáltalán a többiek odaérnének hozzá.
Kershner: Lássuk csak, miért is verekednek vele? Miért nem veszik simán elő a fegyverüket, és lövik le?
Ford: Nagyon gyorsan kell leállítanom őt ahhoz, hogy működjön a jelenet. A
többi fickóknak esélyt sem szabad adni, hogy odaérjenek.
Kershner: Ja, igazad lehet, ez igaz.
Diamond: Akkor gyorsnak kell lennünk, igaz?
Kershner: Igen, csinálunk még egy próbát. Eddig még nem volt egy próba sem
párbeszédekkel meg mindennel. Csak csináljuk gőz nélkül, akkor hallunk is
valamit, és látjuk, hogy minden jól működik-e.
Diamond: Oké.
Kershner: Ez mi? Nem is láttam még az egészet gőz nélkül. Bob, Bob, vá, váá,
mi ez?
Bob: Ez csak a festék a dobozból, ennyi.
Kershner: Tudod, így is épp elég szart lélegzünk be itt, nincs szükségünk
még egyre. Igen, nem kell ez ide. Öcsém, úgy szórják ezt a hajtóanyagot, mint a
cukorkát.
Williams: Mikor szeretnéd, hogy megforduljak?
Fisher: Bocsánatot kértem tőle, és még csak nem is…
Kershner: Meg fog nyugodni, ne aggódj, meg fog nyugodni.
Williams: Mikor szeretnéd, hogy… van egy bizonyos pont, ahol szeretnéd,
hogy megforduljak? Például amikor a lépcső tetejére érnek?
Kershner: Nem, amikor a lépcső felénél tartanak, akkor nézel oda. Adj nekik
kábé három lépést, aztán nézz másfelé! Ez így fog jól kinézni, tudod. [a
stábnak] Rendben van, csináljuk, ez most egy teljes próba lesz.
Kershner: Mindhárom kamera vegye! [Tomblinnak súgja] Te, Lando titkára jó
helyen áll? Úgy értem, nem éppen…?
Tomblin: Igen, az ott John Hollis.
Kershner: Állhatna egy kicsit balra, nem?
Tomblin: Rendben, oké, miért ne mozdítanánk el John Hollist?
Kershner: John Hollis, tégy egy fél lépést balra!
Tomblin: Ez az.
Kershner: Oké, kezdjük! Rendben van, ez egy próba. Mindent végigcsinálunk, gőz
nélkül. Rendben, felvétel! [beindulnak a gőzgépek.] Gőz nélkül! Ne legyen gőz, ne
legyen CO2! [Végigmegy a jelenet.] Ennyi, ennyi!
Tomblin: Várj! Nekem nem úgy tűnt, hogy minden jól ment.
Kershner: Ne már megint!
[Tomblin újra elrendez mindenkit.]
Tomblin: Rendben, felkészülni, kezdjük! Felvétel!
Kershner: Ennyi! Oké. Kel, milyen volt?
Kelvin Pike: Egész jó.
Kershner: Ja, nekem is jónak tűnt. [Williamsnek] Amikor Boba Fett odasétál,
elkezdi mondani a szövegét.
Williams: Akarod, hogy én is folytassam a párbeszédemet?
Kershner: Igen, te is mondod a szövegedet, mint az előbb.
Williams: Ó, az előbb nem mondtam, nem tudtam, hogy mondanom kellene.
Kershner: Végigmegyünk a párbeszédeken is, igen. Azt hittem, tudod.
Williams: Én meg azt hittem, hogy ezzel várni akarsz a vágásig.
Kershner: Nem, nem, nem. Akarom a párbeszédeket is. Igen, Harrison, Lando
félreértette. [Williamsnek súgva] Oké, felvesszük a párbeszédet totálban, aztán
majd átfedjük.
Williams: Ezt tényleg nem mondtad.
Kershner: Jól van na, már kezdek meghülyülni. [nevet; Tomblinhoz fordul] Oké,
most, éppen amikor Vader itt van, akkor kéne felemelkednie annak a karomnak.
[ami majd a karbonittömböt kiemeli]
Ford: Folytassuk?
Kershner: Mit?
Williams: A párbeszédet kérdezem.
Kershner: Folytatjuk a párbeszédet, igen, csináljuk a párbeszédet.
Ford: [ingerült hangon] Eddig nem mentünk túl a “Mi folyik itt, haver?”-on.
Tovább menjünk rajta, vagy ne?
Kershner: Ne.
Ford: Oké.
Williams: Szóval akkor még egyszer, most mégsem csináljuk az összes
párbeszédet?
Kershner: De, elmondod a szövegedet. Aztán…
Williams: Han megkérdi tőlem, hogy…
Kershner: Igen, hogy “Mi folyik itt?”
Ford: Éppen ezt kérdeztem az imént tőled, Kershner! Mondom neki, hogy “Mi
folyik itt, haver?” De még egyik próbán sem mentünk ennél tovább!
Kershner: Azt hittem, hogy igen. Innen úgy tűnt, hogy igen.
Ford: Hát Billy nem tudta, Billy egyszer sem válaszolt.
Kershner: Ó, oké, jó, akkor most végigmegyünk.
Williams: Ó, végigmegyünk, oké.
Tomblin: Ne tartsunk ebédszünetet?
Kershner: Ne, ezt már meg akarom csinálni. Meg akarom csinálni, mert ez egy
totál. Csak átfedésre való, érted, mire gondolok?
Ford: [stresszes hangon] Senki nem vett észre semmit. Ez már a harmadik
alkalom volt, hogy odamegyek Billyhez, elmondom a szövegemet, és Billy nem
fordul oda hozzám, és nem mond semmit. Mindez azért, mert Billy nem tudta, hogy
a párbeszédeket is mondanunk kell.
Kershner: Oké, megmondom, mi lesz, amíg itt állsz, hadd lássam, hogyan mondod a szövegedet!
Ford: Beállíthatnánk valakit Carrie helyett?
Kershner: Igen, persze. [egy stábtagnak] Hol van Carrie?
Kershner: Carrie! Idejönnél, kérlek?
[A színészek végigmennek a szövegükön.]
Ford: Hangosan beszéljünk, hogy lehessen hallani minket a gőztől?
Kershner: Csak egymás között beszéljetek. Ez egy kis jelenet csak négyőtök
között.
Tomblin: Mindenki a helyén.
Diamond: Ez a dolog könnyebb része, Kershner [nevet].
Kershner: Nem, ez pont hogy a neheze. Csak tudnom kell, hogy hol kell a
képen belülre vágnom. Fú! Ez egy borzalom.
Tomblin: Oké. [Megafonon utasításokat oszt.]
Kershner: Harrison? Hol van? [stábtagnak] Ezt a gőzfúvókát tegyétek át arra
az oldalra, teljesen elhomályosítja Landót!
Ford: Elkezdtem a szövegemet mondani, miközben ő még mindig ott volt, mert
semmi sem történt, ami…
Kershner: Hát, nem úgy fog tűnni, hogy semmi sem történik ebben a
nagytotálban. Olyan sok minden történik, hogy össze vagy zavarodva ettől az
egésztől.
Ford: Ezt kellene játszanom, zavarodottat?
Kershner: Ja. És kicsit korábban beküldöm Vadert. Szeretném egy kicsit
felgyorsítani az egészet.
Ford: Hát, jól ment, mert mire Fett Vaderhez ért, addigra elmondtuk a párbeszédünket.
Kershner: Ja. Leszámítva, hogy majd be akarok vágni a párbeszédetekbe, hogy
halljam. Ezért akartam várni, míg Boba elkezd sétálni, és akkor vágás, érted?
Ford: Miért nem sétál egy kicsit gyorsabban?
Kershner: Rendben, Jeremy!
Jeremy Bulloch: Igen?
Kershner: Nagyjából itt kezdesz el sétálni. Amikor Vader az utolsó lépcsőfokról lelép, akkor indulsz oda hozzá. Megvan már a tempód ugye?
Bulloch: Megvan a tempóm, igen.
Kershner: Akkor kicsit gyorsíts a tempódon; túl lassú vagy, oké?
Bulloch: Semmit sem látok. A sisak teljesen bepárásodott, de meg tudom
csinálni; minden rendben lesz.
Kershner: Hú, apám, az baj, igen, de akkor is egy kicsit gyorsabbnak kell
lenned. [stábtagnak] Oké, amint ezzel megvagyunk, mehetünk ebédelni. Ha
visszajöttünk az ebédről, újra próbálunk, és maradunk a végéig; két kamerával.
Tomblin: Így hagyjuk a díszletet?
Kershner: Így hagyjuk a díszletet. Nem változtatunk a beállításokon. Az
egészet végigcsináljuk, a verekedést, mindent.
Tomblin: Oké, felkészülni!
Kershner: A sorsra bízom a dolgot. El kéne kezdenünk fogadásokat kötni,
hogy mi minden fog rosszul sikerülni. [nevetve] Legalább még senki sem esett le.
[Elkészül egy felvétel.]
[Elkészül egy felvétel.]
Kershner: Valaki ránézne Thripióra? Öltöztető! Oké, kell egy öltöztető ide.
Idehívná valaki? Lejött a karja. David [Prowse], tudnál egy kicsit gyorsabban
sétálni? Anélkül, hogy elesnél.
Tomblin: Túl sok ember van idefent. Jézus Krisztus. Mi történik itt?
Kameraman: Három-hét-kilenc, kettes felvétel!
[Csapó hangja hallatszik.]
Tomblin: Készen állsz?
Kershner: Igen. Felvétel!
Tomblin: Felvétel!
Kershner: Ennyi! Kopírozzuk, jó volt. Oké, kopírozzuk ezt a kettőt; ennyi.
Kay Rawlings: A négyest és az ötöst kopírozzuk.
Tomblin: [megafonba] Mindenki figyeljen ide! [megafonon kívül, halkan Kershnernek]
Minden főszereplő jöjjön vissza, ugye?
Kershner: Előbb inkább próbálnék, aztán…
Tomblin: Ezt be kéne fejezned, Kershner, ezt befejezned, aztán…
Kershner: Igen? Oké, fejezzük ezt be!
Szia !
VálaszTörlésTényleg érdekes olvasmány.
Az jutott eszembe, hogy sokan olyan lazán pl. a 7. részt lebénázták, hogy azoknak ajánlanám, hogy olvassák el ezt, és hogy filmet csinálni, dehogy is, csak egy jelentet, milyen nehéz és összetett. Most megyek és megnézem a fent említett jelenetet. Az Erő legyen veletek továbbra is !
Ez azért... tényleg, micsoda munka, és minden részletre figyelni. Majd az egész tart...mennyit ideig is? Talán 3 percig? És mi csak annyit érzékelünk belőle a végén, hogy Hűha! És az így készült "-Szeretlek! - Tudom!" mondatpárosból pedig legenda lesz.
VálaszTörlésMinden elismerésem Irvin Kershner-nek, és mindenki másnak, aki ilyen lelkiismeretesen dolgozik a filmeket.
Ez a felvétel azért is érdemes, mert azt is megmutatja, hogy Irvin Kershner-nek nemcsak a jelenettel, de a színészek lelkiállapotával is foglalkoznia kellett. Az sem tűnik egyszerű dolognak...