És tudtam. :)
Ezt megismételte még két-három véletlenszerűen kiválasztott mondattal, és azokat is sikerült befejeznem.
Most meg az a helyzet, hogy már ott virít a nevem egy Star Wars könyvben.
A Maxim kiadó kért fel még júliusban szaklektorálásra.
De mi vezetett idáig?
- A Maxim nem kért volna fel, ha előzőleg nem ajánl nekik engem Szente Mihály műfordító.
- Szente Mihállyal nem ismerkedtem volna össze, ha nincs az a közös színpadi beszélgetésünk a 2024-es Országos Star Wars Rajongói Találkozón.
- Nem kért volna fel arra a színpadi beszélgetésre az esemény szervezője, Barta Zoltán, ha előzőleg nem hívja meg őt Váczi Krisztián a HoloNet Krónikák egyik különkiadásába.
- Nem volna semmi közöm a HoloNet Krónikákhoz, ha az első adás felvétele előtt Bozsó Tamás nem invitál engem is a műsorba,
- ami pedig nem létezne Horváth Ede nélkül.
Szóval köszönöm Edének, Tamásnak, Krisztiánnak, Zolinak, Misinek és a Maximnak, hogy 44 évesen eljutottam oda, hogy egy Star Wars regény elején olvasható a nevem.
Ezt most szívesen megmutatnám apámnak. :)
De álljon itt néhány szó magáról a könyvről is!
John Jackson Miller: Az élő Erő
(Szente Mihály fordítása)
Amikor a felkérést megkaptam, annyira izgatottá váltam, hogy nem is néztem utána semminek a regény kapcsán: rögtön belevetettem magam az olvasásba. Így azt sem tudtam, hogy ez most egy Legendák-könyv lesz-e, vagy kánon. Sem hogy egyáltalán melyik érában játszódik.
Aztán persze elég hamar kiderült, hogy ez a Baljós árnyak előtti időszak egyik történetét meséli el, mert Qui-gon és Obi-van egy utazásával indít a sztori, s Kenobi már fiatal felnőttként szerepel.
Eleinte úgy hittem, hogy én most egy Legendák-regényt olvasok. Több olyan jelenet van ugyanis, amiben Ki-Adi-Mundi és Yarael Poof közösen szerepel, és ezekben folyvást azt hangsúlyozza a szerző, hogy Poof mester már több száz éves. Ugyanezt viszont Ki-Adiról sosem írja, azt sugallva, mintha ő egy normál ember korú szereplő volna. Holott Az akolitus óta tudjuk, hogy Ki-Adi is sok száz évvel az I. epizód eseményei előtt született.
Aztán egyszer csak az egyik szereplő Maz Kanata kastélyát emlegeti. Akkor rájöttem, hogy mégiscsak új kánon-béli sztori ez, csak az író valószínűleg nem látta Az akolitust. :D
Egyébként Maz nevén kívül csak a Canto Bight említése utal rá, hogy ez egy friss könyv, amúgy pompásan beillene egy 1999-es, Baljós árnyak körül kiadott regénynek. Egyáltalán nem próbálkozik az író azzal, hogy folyamatosan az arcunkba tolná a Disney-éra dolgait. Szóval a régi kánon híveinek is jó szívvel ajánlom, akik esetleg nem ismerik el a hetedik-nyolcadik-kilencedik epizódot hetedik-nyolcadik-kilencedik epizódként. :)
Ráadásul nagyon érdekesek a nevek, legalábbis magyarként olvasva őket. Heezo a lelki szemeim előtt egy elhízott alak, Baylo a kalózokkal bajlódik, Kylah egy kajla kislány lehet, Hadaro pedig bizonyára nem lassan beszél. :D A Piszkos Kred nevű kalózbanda emlegetésekor pedig természetesen Rejtő Jenő tengerésze, Piszkos Fred jut az ember eszébe.
És hadd említsek egy negatívumot is! Akik már ismerik az ízlésemet, azok tudják, mit nem kedvelek egyes Star Wars történetekben: a galaxis szűkítését. Ez a könyv is beállt a sorba sajnos; a tinédzser Veers közös jelenetben szerepel Mace Winduval.
De ezzel együtt is egészen jó a regény, élvezettel olvastam. Izgalmas a sztori (különösen Depa Billaba történetszála), és jók a poénok is, amiket kellő arányban szórt szét a szerző, így a kevésbé lebilincselő jelenetek is szórakoztatóak maradtak.
(És bizony vannak időnként olyan kacifántos mondatok, hogy emelem a kalapom Misi fordítása előtt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése