Az egyik kabin a mocsárba pottyan, a másik egy fa ágai között akad fenn. Miután kikecmeregnek a kabinokból, a főszereplők gyalog indulnak el a dzsungelben a felkelők bázisa felé.
És ekkor, egy magaslatról megpillantanak egy magányos őrszemet, aki egy hosszú oszlopon álló őrhelyen posztol. Ez a jelenet látható Alex Tavoularis réges-régi sztoribordján.
A filmben mindebből csak a dzsungel fölötti őrhelyén a távolt kémlelő őrszem maradt meg, akit Lorne Peterson játszott.
Eredetileg Mexikó lett volna a felvétel helyszíne, végül Guatemala mellett döntöttek.
A maják piramisainál zajló forgatásra 1977 márciusában került sor. A stáb kezdetben három tagból állt: Richard Edlund mint operatőr indult az útra, Richard Alexander feladata volt, hogy felügyelje az anyagot, és a tíz nyelven beszélő Pepi Lenzi volt tolmácsuk.
Miután megérkeztek a közép-amerikai országba, egy öreg DC–3-as repülőgép vitte őket Tikalba, aminek mindkét oldalán csöpögött az olaj, az utastérben alig volt pár ülés, a biztonsági övek is hiányoztak, s körülöttük ládák és tyúkok utaztak. Akár az Indiana Jones és a végzet templomában. :)
A rozoga géppel az út több mint 20 órán át tartott. Végül leszálltak a dzsungelben, ahol a kifutópálya csupán egy sáros sáv volt. Ezután egy Volkswagen kisbuszba pakolták a cuccokat (35 bőröndnyi felszerelést), maguk pedig egy terepjáróba pattantak, és így utaztak tovább a zuhogó esőben a szállásuk felé, melynek neve stílszerűen Jungle Inn volt. Hotelszobák helyett fűkunyhók várták őket, és körös-körül pávák futkároztak meg kígyók tekeregtek. Annyira magas volt a páratartalom, hogy a cigarettafüst-karikák percekig megmaradtak a levegőben.
Másnap nyolc idegenvezető vitte őket felfedezőútra Tikal piramisaihoz. Edlund a megfelelő helyszínt kereste, amivel összepárosíthatta a korábban már felvett Ezeréves Sólyom modellt.
Végül is a hármas számú piramist találta alkalmasnak. Ez volt a legmagasabb az ősi piramisok között, és ez állt a legtávolabb a többitől. Edlundék felmásztak rá, s mikor felértek a csúcsra, tanúi lehettek, amint egy kis korallkígyó épp egy denevért nyel le a barlangjában.
A forgatáshoz szükséges felszereléseiket nem hagyták a szálláshelyükön, vitték magukkal. Most, hogy Richard rátalált a tökéletes helyszínre, úgy döntött, nem cipelik vissza, hanem otthagyják másnapig. Felbérelt két fickót, hogy sörétes puskáikkal őrizzék a cuccokat az éjszaka folyamán.
A harmadik napon már hajnali 4-kor talpon voltak. Még sötét volt, oda akartak érni a piramishoz napkelte előtt, hogy aztán a hajnali ködben készíthessenek néhány felvételt
Ezután a magányos őrszem megfigyelőállását készítették elő. A két szemeteskukából átalakított őrhely alumínium tartóoszlopát egyszerűen a kövek közti résbe dugták le. Amikor Alexander nekiállt az oszlop polírozásának, helyi rendőrök érkeztek, és bámulták ezeket az idiótákat, akik a magasban szórakoznak a kukákkal.
Végül a megfigyelőállás készen állt felvételre, de senki sem mert belemászni. Először egy helyi fószert kértek meg, azután Richard Alexander következett, de mindkettejüknek hamar tériszonya lett.
A negyedik napon a háromfős stáb kiegészült egy újabb taggal: Lorne Peterson is megérkezett, akit
azonnal beöltöztettek felkelő katonának, és felküldték a megfigyelőállásra.
Így hát Lorne lett a magányos őrszem a Yavin negyedik holdján. Ha a nevéből egy betűt leveszünk, azt kapjuk, hogy "lone", ami éppen magányost jelent. Szóval ezt a szerepet az Isten is Petersonnak szánta. :)
Az egész kaland egyetlen rossz emléke a hazafelé úthoz kötődik, amikor a csapat a San Diego autópályán a csúcsforgalom közepén defektet kapott.
Az elsőben az őr valamiféle szerkezetet mozgat a kezében, de egyébként nem történik semmi különös. 1997-ben viszont a Sólyom is rákerült a képre, és az őrszem épp az ő mozgását követi azzal a berendezéssel. Ez az apró változtatás mindenképpen jót tett a jelenetnek, s így azt is láthatjuk, hogy a több templom közül melyik a lázadók bázisa (mert ahhoz szállnak le Hanék).
Peterson második módosított jelenetében már a szemetesben ácsorog. Itt a legfontosabb változtatás, hogy a távoli fénypontokként ábrázolt vadászgépek immár szinte közvetlenül az őrszem mellett szállnak fel; az égbolt pedig teljesen megújult, így felhők mögött látható a Yavin vöröslő gázóriása.
De van itt még egy aprócska változtatás, amit szerintem nem sokan vettek észre: vízszintesen tükrözték a dzsungelt. Képesek voltak az őrszemet kivágni az eredeti guatemalai felvételről, kitölteni a képen elfoglalt helyét valamivel, tükrözni az erdőt, és visszarakni az őrt a képre.
Ezt miért csinálták?
Semmi értelme.
Na mindegy.
Magától Petersontól tudom egyébként, hogy ezen kívül volt még egy szereplése a Csillagok háborúja világában, ITT mesélt róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése